Pink dream

Seeing people fighting for their dreams so bad really makes me think that maybe I’m not enough to achieve my personal goals. I have to admit that i’ve been feeling really weak and uninspired during the last couple of months and I didn’t know how I will ever get out of this. Me and Banni were invited for Budapest Fashionweek, and I’m soooo-soo thankful and happy I could be a part of the event, but at the same time I feel like crap because of not posting about it at all. However there was something going on with me… I will be absolutely honest about it: I haven’t felt like my words were worth writing down. Blogging is all about you, your thoughts; you try so hard to show your readers your positive side, but you know, sometimes it just fades away and you lose your path, and the things you do and the sentences you write down just don’t make sense anymore. I don’t know how, but this feeling found me and it hasn’t let me go until now. Well, the exam period is just about to start, and I know that I won’t have so much time for posting, but I promise you (and myself) I will continue blogging, but first I have to find what makes me happy, because no one can be fresh and inspiring to read while being lost in the world, which I really am right now. So please, be patient, because a whole new Niki is about to be born.

Shades of pink, grey, a lot of love, laugh and many more thoughts than before.

Látni, hogy mások milyen keményen küzdenek az álmaikért, néha elég erősen meg tudja törni a hitemet magamban, és abban, hogy képes leszek-e valaha is elérni az akár másokénál sokkal kisebb céljaimat is. Be kell, hogy valljam, hogy az utóbbi időben iszonyúan gyengének és semmilyennek éreztem magam; azért nem láttatok mostanában egy összeszedettebb bejegyzést sem tőlem, mert egyszerűen nem éreztem hitelesnek a szavaimat, mondhatni "kiégtem". Pedig blogot írni csak akkor érdemes, ha van mit mondanod, ha van mit ADNOD, ha más nem, legalább önmagadnak, de én nem éreztem így. Bannival meghívást kaptunk a Budapest Fashionweekre, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok, és őszintén örülök, hogy részt vehettem a rendezvényen, de sajnos nem éreztem, hogy képes lennék akár egy épkézláb bejegyzést is összehozni a láttotakról, így ez is elmaradt, ahogy olyan sok egészen remek gondolat is végül a képzeletbeli szemetesemben végezte ebben a pár hónapban, mert egyszerűen nem ment. Elveszettnek éreztem magam, és haragudtam mindenkire, aki jobban csinálja nálam, és magamra is haragudtam, amiért haragszom a világra, de ilyen hozzáállással azonban sajnos csak egy helyben lehet toporzékolni, és én bebetonoztam magam abba az állapotba, ahonnan nem tudtam, hogy lesz-e valaha kiút. 

Éreztél már olyat, hogy az ötleteid viszketnek a bőröd alatt, hogy az álmaid megvalósításra várnak, te pedig csak nézed a fehér plafont, és legszívesebben kikapcsolnád magad egy jó hosszú időre? Na azt hiszem, ez volt velem, de azt hiszem, lassan visszatalálok önmagamhoz. 

Bár most kezdődik a vizsgaidőszak, és valószínűleg most sem várható túl sok új bejegyzés tőlem, de ennek ellenére ünnepélyesen megígérem (főleg magamnak), hogy folytatom az írást, mert szeretem csinálni, csak valahogy eltévedtem útközben.

by N.

FACEBOOK | LOOKBOOK | INSTAGRAM

Share on Facebook| Share on Twitter| Share on Pinterest